• Kezdőlap
• A-G
• H-M
• N-T
• U-Z
• Teljes községlista

Velence

Adatok

Lakosság: 271 fő
Terület: 412 km²
Népsűrűség: 0,66 fő/km²

Földrajz

Velence létrejötte mind a természet mind az ember munkájának köszönhető, ám a környezeti feltételeket a természeti tényezők alakították ki: a lagúnák és szigeteik a jégkorszakbeli hatalmas folyamáradatoknak és a tenger munkájának állandó összecsapásából származnak. Az Alpokból lezúduló, gleccserek által szaggattott kövek, törmelékek elérték a tengert, amit az Adria hullámai a part előtt teregettek el – így a nyílt tenger és a partok lapályaiba nyúló sekélyebb tengerrész között hosszú szigetek és nagy turzások jöttek létre. Így született meg a lagúna, mely 6-10 km szélességben ékelődik a nyílt tenger és a szárazföld közé.

A lagúna a part felé mindinkább elmocsarasodik, ez az ún. holt lagúna. Másik részébe viszont bejut a tenger kisméretű apálya és dagálya, a mivel vize együtt él az Adriával, így nem mocsarasodik el. Ez utóbbi az élő lagúna – s ebből született, nőtt ki Velence. A holt lagúna csak tavaszi áradások idején áll víz alatt, míg az élő lagúna egész esztendőben. A középkorban számos apró sziget benépesült s kisebb települések jelentek meg, kolostorok épültek rajtuk. Mára már ezek nagy része egyáltalán nem látható. Csupán néhány sziget maradt lakott, ahová hajón vagy menetrend szerinti közlekedési eszközökkel lehet eljutni.

A lagúnát a Lido és Pellestrina homokzátonyai választják el a tengertől. Három csatornája, kijárata a tenger irányába a Porto di Lido, a Porto di Chioggia és a Porto di Malomocco. A lagúna kiterjedése mintegy 50 km², vize legtöbb helyen sekély.

A város klímáját a tenger határozza meg. Bár télen előfordulhatnak hideghullámok, nyáron pedig kánikula, a tenger felől szinte mindig érkezik friss szél. Téli időszakban néha sűrű tengeri pára burkolja a várost.

Velence jellegzetessége a magas vízállás (acqua alta). Évente több alkalommal is előfordulhat november és április között, hogy ár önti el a város mélyebben fekvő részeit.

Míg 1966-ban 200 cm-vel, addig 2000-ben 144 cm-rel emelkedett az átlagos fölé a lagúna vízszintje. Csak egyetlen esztendőben, 1996-ban több mint 100 alkalommal öntötte el a 80 cm-es vagy ennél is magasabb acqua alta („magas víz”) a Szent Márk teret illetve Velence alacsonyabban fekvő részeit.

Velence két állandó veszélyforrása ma az eliszaposodás és az acqua alta. A 20. század második felében a környék vegyiüzemeinek, kőolaj-finomítójának környezetszennyezése és a közlekedési eszközök légszennyezése miatt egyre gyorsuló ütemben zajlik a város építészeti emlékeinek pusztulása, süllyedése.

A lagúna vízállását állandó megfigyelés alatt tartják, közvetlen fenyegetés esetén szirénák szólalnak meg a városban. A Szent Márk téren (Piazza San Marco), a megállóknál és a forgalmas helyeken járópallókat fektetnek le. Gumicsizma nélkül szinte lehetetlenné válhat a gyalogos közlekedés.

Velence megmentése szinte évszázadok óta fontos kérdést jelentett a városlakók számára. Nem csupán magát a központot, a történelmi centrumot próbálták védeni, hanem a teljes lagúnarendszer megmentését célozták meg.

Csatornák építése

A Velence körül épített csatornák egy része a XIV-XV. századból származik. Az Adriába csak három csatornán engedték be az iszapban gazdag folyók vizét a közelben, s az is állandó ellenőrzés alatt folyt. 1501-ben létrejött egy bizottság, a Magistrato alle Acque, mely máig ellenőrzi a lagúnába jutó iszap mennyiségét.

Murazzi

A legújabb korig hatásos védekezőrendszert hozatott létre a Köztársaság, amikor 1782-ben felhalmozott isztriai terméskövekből 15 kilométernyi, ún. „murazzi”t, azaz falat alkottak, amely megbízható hullámtörőként működött majdnem 200 esztendőn át. 1966. november 4-én azonban a rendszer felmondta a szolgálatot, s ekkor óriási áradás lepte el a várost. A történelmi központ 1,40 m magasságig került víz alá.

Kormányvédelem

Az olasz kormány 1973-ban törvényben rögzítette a város védelmét. 1984-ben e törvény hatályát megerősítették.

UNESCO-védelem

Velence és lagúnája 1987-óta az I-es, II-es, III-as, IV-es, V-ös és VI-os kritériumok alapján a Világörökség részét képezi. Megmentésére évről évre újabb és újabb ötletek születnek, de eddig még nem tudták megállítani a város süllyedését. Az UNESCO helyi intézménye a Szent Márk tér 63. számú épületében kapott helyet.

Mo.S.E.-terv (MOdulo Sperimentale Elettromeccanico) (2003-2014)

A terv része 79 felfújható gátmodul láncolata, mely együttesen meggátolja, hogy a lagúnába a víz Velence három tengeri bejáratánál bejuthasson. A gátakat akkor fújják fel, ha a tengerszint helyben jelentős mértékben emelkedik. Egyenként 20 m széles, 20-30 m magas illetve 4-5 m vastag modulok alkotják a védőláncot.

„Az 1988-ban született»Mózes-terv«mozgatható (szükség esetén a vízszint fölé magasítható) gátakkal zárná el a lagúnát az Adriától, de ez több milliárd dolláros beruházást igényelne, s a környezetvédők szerint megzavarná a lagúna ökológiai egyensúlyát” – olvashattuk a Britannica Hungarica világenciklopédiában (39.old.). A terv anyagi források miatt váratott magára. Emellett több ellenzője is akadt. A város lakói évek óta tüntetésekkel kívánják felhívni a figyelmet e projekt megvalósíthatalanságára vagy káros hatásaira.

„…a kormány hozzáfogott a Moise (Mózes-terv) nevű velencei árvízvédelmi program megvalósításához, amelynek keretében 78 mobil töltést építenek összesen mintegy 2 kilométer hosszúságban a lagúnák bejárata körül. A munkálatok 2003-ban kezdődtek, és a tervek szerint 2012-ben fejeződnek be. Velencét 1993 és 2002 között több mint ötven áradás sújtotta, s a város 23 centimétert süllyedt a XX. században” – jelentette a National Geographic híradása 2006 decemberében.

További a lagúna illetve a műemlékek megmentését szolgáló intézmények:

• Velence Veszélyben Alapítvány (British Centre, Campo San Luca),
• Világ Műemlékei Alapítvány (Venezia, Castello 3701.),
• Centro Europeo di Formazione degli Artigiani (San Servolo szigete).

Története

Az 500-as években a népvándorlás zűrzavara elől egyre többen menekültek a lagúnák szétszórt szigeteire, ahová már nem ért el a szárazföldet meghódító lovas népek tényleges hatalma. A letelepültek itt halászattal és sólepárlással keresték kenyerüket, korszerűen művelték szigeteik földjeit és vezetőiket, a tribunokat maguk választották.

Néhány száz év alatt a primitív közösség már nagyobb egységbe tömörült, a szigetek benépesültek, kénytelenek voltak a lagúnák rovására terjeszkedni, feltöltve azok vízét a behordott földdel, ideszállított kövekkel. A szigetek közti szorosok csatornákká kezdtek szűkülni, a mai városközpontban, a Rialto szigeten kialakult a város magja. A lakosság osztályokra kezdett tagozódni. A halászok és hajósok élénk kereskedelmi forgalmat teremtettek a Lombardiai-síkság és a szemben fekvő dalmát partok között, gazdag kereskedődinasztiák nőttek fel. A szigeteket kormányzó tribunok rendszerint a legtekintélyesebb 20-30 családból kerültek ki. E közösség azonban állandó hadakozásra kényszerült az isztriai és dalmát kalózokkal szemben, s emellett hol a frank Kis Pipin király, hol a ravennai bizánci császári helytartóság ellen kellett védekeznie.

A közös érdekek szorosabbra kovácsolták a szigetek közösségeit, a communákat, tribunjaik 697-ben közös vezetőt választottak, Paulicius Anafestust, az első dózsét s ezzel megkezdődött a Köztársaság 1100 évig tartó külön élete. A főbb kérdéseket eleinte a népgyűlés, az arengo döntötte el, de az urak már kezdettől fogva szilárdan a patrícius családok voltak. A következő századokat a hatalomért folyó éles harcok jellemezték a patríciusok és a dózsék között, 150 év alatt 20 dózse fordult meg Velence trónján.

Eközben a város tengeri hatalommá fejlődött: a IX. században kereskedelmi kapcsolatai már a Keletrómai Birodalom egész területét behálózták, sőt az arab államokra is kiterjedtek.

• Lásd még: Velencei dózse, Velencei dózsék listája

827-ben hazahozták Szent Márk evangélista hamvait Egyiptomból. Ő és szárnyas oroszlánja azóta Velence szimbólumává nőtt, maga az állam Szent Márk Köztársaságnak nevezte magát.

A 10. században az irányítást a Nagytanács vette át; a dózse mellé 6 tagú testületet állítottak, a signoriát, az igazgatási teendőket a procuratorok, az igazságszolgáltatást egy 40 tagú testület látta el.

A Keletrómai Birodalom a normannok ellen nyújtott segítség fejében 1080-ban egész Dalmáciát és Isztriát Velence birtokába adta.

A város igazi felvirágzását azonban mégis a keresztes hadjáratok hozták meg. Velence növekvő hatalmi súlyát mutatja, hogy a pápa és a német-római császár küzdelmében III. Sándor pápát segítette győzelemre. A város legnagyobb zsákmányát 1204-ben ejtette, mikor a 90 éves Enrico Dandolo a IV. keresztes hadjáratban keresztes lovagokkal megegyezve meghódította Konstantinápolyt. A kereskedelmi jogot ekkor Velence kapta meg, gyarmataivá váltak az Égei-tenger szigetei Krétával együtt. Bizánc számtalan kincse a városba került.

1297-től 1319-ig kialakult a velencei arisztokratikus jellegű államszervezet.

A régi város bizonytalan talajra épült faházait időszakonként óriási tűzvészek pusztították el. A gazdaggá vált Velencében kő- és márványépületeket emeltek helyükbe a talajba sűrűn vert cölöpök ezrein. A dalmát partok tölgyei és fenyvesei mellett Libanonból hoztak cédrusokat, hogy a középkor legpompásabb városa felépülhessen.

A zsákmány felébresztette a másik hajósállam, Genova irigységét, amely mindeddig eredményesen kereskedelmet folytatott Bizánccal, és telepei a Krím-félszigetig értek. Velence azonban kisemmizte társait, s között megkezdődött a két tengeri köztársaság több mint 100 évig tartó háborúja, melynek 1381-ben a chioggiai csatával szakadt vége, Genova vesztett. Az 1400-as években így Velence hatalma tovább növekedett: 45 csatahajóval és gályáival a tengerek urává vált, állami bevétele 1400000 arany volt. Egy szép patríciuslány házassága révén kezébe jutott a Ciprusi Királyságot. Jogara alá hajtotta Észak-Itália valamennyi gazdag városát, köztük 1406-ban Vicenzát, Padovát, Veronát. 1421-ben hatalma alá került Dalmácia. Még Miksa német-római császár és a pápa nagyhatalmi vetélkedését is sikerült saját javára fordítania. 1454-ben az öt hatalom, Velence, Firenze, Milánó, Nápoly és a Pápai Állam Lodiban 25 esztendőre békét kötött.

A háttérben azonban már sokasodtak azok a tényezők, melyek Velence hanyatlásához vezettek: mikor a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, a Kelettel kiépített kereskedelmi kapcsolatok meglazultak, majd 1570-ben a törökök elfoglalták Ciprust is. Több természeti csapás sújtotta a várost, így két tűzvész 1574-ben és 1577-ben. 1575-ben szörnyű pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot (negyedrészét elpusztította), majd 1630-ban egy újabb járvány 40000 ember életét követelte. E csapások sokasága megtörte a Velencei Köztársaságot. A XVII. század során már világossá vált, hogy a tengeri forgalom az óceánokra tolódott, ahol más hatalmak szerezték meg a vezetést. Mikor a törökök 1718-ban Görögország visszavételére indultak, Velence végleg elvesztette gyarmatait.

A köztársaságot Napóleon, a forradalom tábornoka eltörölte: 1797. május 17-én a hadvezér minden ellenállás nélkül vonult be a városba. A Nagytanács azzal vélte menteni a menthetőt, hogy feloszlott és hatalmát átadta a népnek, a Szent Márk téren nagy ujjongás közben elégették az Aranykönyvet, s leverték a feljelentések bedobálására szolgáló oroszlánfejet.

Az 1797-ben megkötött Campo Formió-i béke értelmében Napóleon előbb az osztrákoknak engedte át Velencét. 1798-ban elhagyva a várost, a francia csapatok kirabolták az Arzenált, elsüllyesztették a hajóhadat, s számos műkincset Párizsba vittek magukkal.

Egy 1805-ben Pozsonyban született békemegállapodás után visszakerült Itáliához, az Olasz Királysághoz. Azaz Velence második francia megszállása 1806-tól 1815-ig tartott. A királyság Napóleon mostohafiának (Eugène Beauharnais) az uralma alatt állt, aki alkirályként vezette államát. Ekkor bezáratták a scuolákat, az ipartestületeket, 48 kolostort és 26 templomot (köztük 49-et teljesen megsemmisítettek). A műkincseket széthordták, jelentős részét pedig elégették, feldarabolták.

Napóleon bukása után a város ismét az osztrákok birtoka lett. 1848-ban itt is volt egy népfelkelés, melynek eredményeképpen Manin Daniel vezetésével kikiáltották a Köztársaságot, de Radetzky marsall 1849. augusztus 21-én elfoglalta a várost. Velencét érte ekkor a történelem első légitámadása, léggömbökről bombázták a másképpen bevehetelen települést.

Velence 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz. Az I. világháborúban ugyancsak többszáz bombatalálat érte, ám műemlékeiben sok kár ennek hatására nem keletkezett. Az 1920-30-as esztendőkben óriási építkezésekbe fogtak, ekkor született hatalmas kereskedelmi kikötője Margheránál illetve kőolajfinomítója is.

Ezer éves hatalma lehanyatlott bár, ma már a művészek és a turisták kedvelt célpontjává, Veneto régió és Olaszország legkeresettebb természeti-kulturális látnivalójává vált.

Demográfia

A teljes velencei „communa” lakossága 271 633 fő (2004. január 1.), ebből a „centro storicoban” (a történelmi városközpont, Velence „magja”) 62 000-en, a „terra fermában” (a lagúnán kívüli területek), nagyrészt Mestrében és Margherában 176 000-en élnek. A Padova és Velence által alkotott urbanizált régió lakossága 1 600 000 fő.

A népesség változásai:

Velence saját regionális nyelvvel rendelkezik. Bár a velencei nyelvet sokan csak az olasz nyelv egyik északi nyelvjárásnak tekintik, valójában teljesen önálló újlatin nyelv, amely nem is ugyanabba a csoportba tartozik, mint az olasz, és inkább a katalánnal és a spanyollal áll közelebbi rokonságban, mint az olasszal.

Velence az ún. Trivenetoi püspökség és a Velencei patriarchátus egyházi körzetébe tartozik, a jelenlegi pátriárka 1970 óta Patriarca Angelo Card. Scola (Malgrate (Lecco), 1941) A város területén belül jelenleg 38 parókia található, a XI. századtól folyamatosan 70 épült ki, számuk mára azonban jelentősen lecsökkent.

Mintegy 100-ra tehető a katolikus egyház épületeinek száma a történelmi belváros hat negyedében. Ennél korábban jóval több is létezett, de a napóleoni megszállás idején sokat leromboltak, megszüntettek.

A velencei patriarchátus a XX. században három pápát is adott a katolikus egyháznak. A városból vagy annak környékéről származó egyházfő viszont több is vezette a Pápai Államot.

Velence patrónusa: Szent Márk evangélista, ünnepe minden esztendő április 25-én a Szent Márk-székesegyházban zajlik misével és áhitattal.

• Evangélikus közösség, templomuk a Santi Apostoli,
• Anglikán közösség, templomuk a San Gregorio,
• Metodista közösség, templomuk a Santa Maria Formosa 2170.,
• Izraelita hitközség, működő zsinagógák a Scola Spagnola és a Scola Levantina,
• Görögkeleti hitközség, templomuk a Ponte dei Greci.

Közigazgatás

Velence közigazgatásilag a következő kisebb adminisztratív egységekre, körzetekre (municipalità) tagolódik:

• Chirignago-Zelarino (Municipalità di Chirignano-Zelarino)
• Favaro-Veneto (Municipalità di Favaro Veneto)
• Lido-Pellestrina (Municipalità di Lido-Pellestrina)
• Marghera (Municipalità di Marghera)
• Mestre-Carpenedo (Municipalità di Mestre-Carpenedo)
• Venezia-Murano-Burano (Municipalità di Venezia-Murano-Burano)

Velence belvárosának negyedei (sestiere):

• Castello (negyed) (Sestiere di Castello)
• San Marco (negyed) (Sestiere di San Marco)
• San Polo (negyed) (Sestiere di San Polo)
• Dorsoduro (negyed) (Sestiere di Dorsoduro)
• Santa Croce (negyed) (Sestiere di Santa Croce)
• Cannaregio (negyed) (Sestiere di Cannaregio)

Városkép

Velence épületeit egymáshoz közel álló, fából készült cölöpökre építették (a víz alatt oxigén hiányában a fa nem rothad el), amelyek belenyúlnak a tengerfenék homokos és agyagos rétegeibe is, közel 8 méter mélységig. A cölöpök felett isztriai mészkő képezi az épületek alapjait. A házak megtámasztására használt fákat a mai Szlovénia nyugati területein vágták ki, ezzel a mai Kras, Lika és Gorski kotar régiók sivárságát okozva. A pillérek nagy része sok évszázad után még mai is érintetlen.

A belvárosi területet kb. 100 csatorna szeli át, melyeknek két legnagyobbika a két fő közlekedési útvonal is egyben, ezek a Giudecca csatornája (Canale di Giudecca) és a Canal Grande. A kisebb csatornák rio elnevezést kaptak. A kis szigetekhez hozzáépültek oldalról a terek és utcák és évszázadok alatt váltak szűk riókká. A csatornákon hídakon lehet átjutni, melyből több mint 400 található Velence szerte. A hidakat többnyire isztriai kőből és téglából készítették, nevük ponte, esetleg pontine. A keskeny utcák az ún. callék, ha bevásárlóutak, akkor salizzádák, vagy calle largák (azaz hosszú utcák). Az aprócska mellékutcák a caletta nevet viselik, míg a rio mellett haladók neve a fondamenta.

Velence történelmi belvárosának terei között előfordul egy piazza, két piazetta, míg a többi ún. campo, ha még kisebb, akkor campiello vagy corte. A velencei tájékozódást nem segíti, hogy a házszámok megadásában általában a negyed megnevezése és egy sorszám szerepel (pl. 3384, Cannareggio).

Velence nagyobb terei a következők:

• Piazza San Marco
• Piazzale Roma
• Campo Sant'Agnese
• Campo Sant'Angelo
• Campo dell'Angelo Raffaele
• Campo SS. Apostoli
• Campo San Barnaba
• Campo San Bortolo
• Campo SS. Filippo e Giacomo
• Campo dei Frari
• Campo di Ghetto Nuovo
• Campo San Geremia
• Campo dei Gesuiti
• Campo San Giacomo dell'Orio

• Campo San Giobbe
• Campo SS. Giovanni e Paolo
• Campo dei Greci
• Campo San Lio
• Campo San Luca
• Campo della Madonna dell'Orto
• Campo Manin
• Campo Santa Margherita
• Campo Santa Maria Formosa
• Campo San Maurizio
• Campo San Moisè
• Campo San Pietro
• Campo San Polo
• Campo San Provolo

• Campo San Rocco
• Campo della Salute
• Campo San Salvador
• Campo San Samuele
• Campo San Sebastian
• Campo San Silvestro
• Campo San Simeon Grando
• Campo San Stae
• Campo San Stefano
• Campo San Stin
• Campo dei Tolentini
• Campo San Tomà
• Campo San Trovaso
• Campo San Vio
• Campo San Zaccaria

A városban egyaránt fellelhetők a mór, a bizánci, a gótikus, a reneszánsz, a manierista és a barokk építészet emlékei; melyek szerves egységet képezve alakították ki Velence ma ismert képét. Tipikus épületek:

• Palota (Palazzo, Casa, Ca): Nemcsak csatornáinak partján, de szinte minden kisebb-nagyobb téren észrevehetők a palazzók (paloták), melyek legjellegzetesebb építőanyaga a fehér isztriai márvány.
• Céhes házak (Scuola): A paloták mellett azonban számos más polgári, világi épület fedezhető fel bejárva a zegzugos utcákat: így például a jótékonysági testvériségek, céhek székházai (scuolák, azaz „iskolák”).
• Templomok (Chiesa, Cattedrale, Basilica): A vallási élet központjai a templomok, melyek közül szintén akad gótikus, kora reneszánsz, vagy barokk stílusú is. Ismertek még a különböző kolduló rendek templomai (S. Giovanni e Paolo, Sta Maria Gloriosa dei Frari).

Művészetek

Velence képzőművészete ugyancsak világhírű, elsősorban a reneszánsz velencei iskola festőinek köszönhetően.

Hosszú ideig a zenei élet rangos képviselőinek otthona volt, itt került színre az egyik első opera, Claudio Monteverdi (1567-1643) Proserpina elrablása (Proserpina Rapita) című műve. A város leghíresebb zeneszerzője kétségkívül az olasz barokk kimagasló egyénisége, Antonio Vivaldi (1678-1741) volt. Sok neves zeneszerző mutatta be első darabját a ma is jelentős La Fenice operaházban (Gran Teatro La Fenice), például Giuseppe Verdi (1813-1901), Gioacchino Rossini (1792-1868) vagy Igor Sztravinszkij (1882-1971).

Carlo Goldoni, miután 1747 után végleg az irodalom mellett döntött, Girolamo Medebac színtársulatához csatlakozott Velencében. 1748–53 között a Medebac vezette Sant'Angelo Színház írójaként dolgozott. Ellenfele ekkoriban a szintén a Köztásaságban élő Pietro Chiari és az igen népszerű Carlo Gozzi volt. 1753–1762 között Goldoni a Francesco Vendramin féle San Luca Színház társulatának írt. Vivaldi és Galuppi librettóival a zenés komédiát az író e városban európai szintre emeli, kialakítja a vígjáték polgári, realisztikus szemléletmódját, színházi reformját, s megalkotja a polgári vígjátékot mint műfajt.

Giacomo Casanova ugyancsak Velencében írta A párbaj című alkotását, melynek első kiadása szintén a városban jelent meg 1780-ban (Opusculi Miscellanei (Hg.: Giacomo Casanova), Il duello ovvero Saggio della vita di G.C. veneziano.) Bár nem itt született, de a Köztársaságban zajlik a Szökés az ólomkamrákból, mely életének egy epizódjára emlékezik.

Velence 1932-ben vált a Nemzetközi Filmfesztiválok (Mostra del Cinema) egyik fővárosává. Az első filmművészeti seregszemlét augusztus 6-21. között tartották a Hotel Excelsior teraszán. 1935-től már évente bemutatták az újdonságokat, az első itt megismertetett művek között üdvözölhette a közönség Clarence Brown Anna Karenina, Luis Trenker Kalifornia császára (Der Kaiser von Kalifornien), vagy Julien Duvivier Carnet du bal, illetve Leni Riefenstahl Olimpia (Olympia, 1936) című filmjeit.

1937. augusztus 10-én felavatták a Lidón a Filmpalota épületét és a sziget a fesztiválok állandó színterévé vált. Egy évvel később már az újonnan felépült Palazzo del Casinò is a filmbemutatókat megtekintő vendégsereg rendelkezésére állt.

Látnivalók

Velence központja, amelynek – ahogy Petrarca írta – „nincsen párja a földön”. 56-82 méter széles, 175 méter hosszú a világ legszebb tereként is nevezett hely, amely sok történelmi esemény színtere is volt. Három oldalról középületek veszik körül. Ma is a város életének centruma. Látnivalói:

• Szent Márk-székesegyház (Basilica di San Marco): Velence legismertebb, leghíresebb látnivalója. 882-ben alapított csodálatos díszítésű épület, mely elemeiben, formavilágában megőrizte a bizánci építészet hagyományait. Tetején öt hagymakupola nyúlik a magasba. Mind kívül, mind belül márvánnyal, mozaikkal, faragásokkal ékesített alkotás. Restaurálása már a XVI. században megkezdődött.

• Campanile: a Szent Márk-székesegyház bejáratával szemben magasodik 98,6 méter magas harangtornya. 888-912 között épült eredetije, mely 1902-ben összeomlott. A téren tartózkodók nem sérültek meg. 1912-ben avatták azt a téglatornyot, melyet ma láthatunk.

• Loggetta: A torony alatt helyezkedik el Sansovino munkája, a carrarai fehér márványból, isztriai kőből és porfírból készült épület. Bronzkapuját Antonio Gai készítette a XVIII. században.

• Zászlórudak: a templom előtt álló zászlótartók 1571-ből származnak, Leopardi művei, melyek bronztalapzaton helyezkednek el.

• Prokuráciák: A teret körbeveszik a templom prokurátorainak, a legmagasabb állami méltóságoknak épült prokuráciák, melynek részei a Régi Prokuráciák (Procuratie Vecchie) és az Új Prokuráciák (Procuratie Nuove).

• Óratorony (Torre dell'Orologio): Jobbra a bazilikától az 1496-ban emelt Óratorony magasodik, ez 2005-2006-ban felújítás alatt állt. A torony alatti árkád Velence Váci utcájába, a Merceriára vezet. Építésének idejében csodaszerkentyűként tartották számon. Mutatja az időt, a holdfázisokat és a nap haladását az állatövekben.

• A Pátriárka palotája: A székesegyház mellett áll a Pátriárka palotája. A XX. században három pátriárka került Szent Péter székébe. Közülük kettőre márvány tábla emlékezik a Palota bejárata mellett.

A Szent Márk tér folytatása a tenger felé nyitott Piazetta, melynek hossza 97 méter, szélessége 41-48 méter. A tér egyik oldalán a Libreria épülete foglal helyet. Vele szemben a Dózse-palota fala terpeszkedik. A két épület között két oszlop magasodik. A Dózse-palota háta mögött áll a Prigione, mellyel a Sóhajok hídja jelent összeköttetést.

• Dózse-palota (Palazzo Ducale): a dózse lakóhelye és az állam hatalmi központja volt több száz éven keresztül. Már a IX. század óta ezen a helyen, bár korábbi épületekben laktak a dózsék. A mai építését 1340-ben kezdték el, s 1420-1440 között fejezték be.

• A Libreria a Dózse-palotával szemben áll, 1537-ben Jacopo Sansovino kezdte meg építését, melyet Scamozzi fejezett be. A reneszánsz épület isztriai kőből készült római klasszikus stílusban. Ma könyvtár és archeológiai múzeum. Mennyezetét Tintoretto, Tiziano és Veronese képei díszítik.

• Szent Teodor és Szent Márk oszlopa (Colonne di San Teodoro e di San Marco): 1172-ben sikerült a magasba emelni a két oszlopot, melyen a két szent szobra látható. Mindkettő másolat.

• Prigione: a Dózse palota háta mögött, annak folytatásaként épült fehér falú börtön, Antonio Contino mester emelte a XVI. század végén.

• A Sóhajok hídja (Ponte dei Sospiri) nem más, mint e börtönt és a Dózse-palotát összekötő híd, amelyet ugyancsak Antonio Contino épített 1600-ban, isztriai kőből. Nevének elterjedése Lord Byrontól származik. A hídhoz fűződő sok rémtörténet többek között a költőnek s Victor Hugo-nak köszönhető. Velence igazságszolgáltatása a kor szörnyű börtönviszonyaihoz képest még humánus is volt. 1660-ban itt szüntették meg először a kínzásokat a világon.

A Canal Grande csatorna a város fő közlekedési útvonala, a Giudecca után a második legszélesebb vizi útja. 3 km hosszúságú, átlagosan 4-5 méter mély. Több mint 100 palota illetve több templom sorakozik két partján. Kiemelkedő épületei:

• Vámház (Punta della Dogana): az épületnél álltak meg a hajók portékáikat elvámolni, a Canal Grande nyílásánál áll. Giuseppe Benoni műve, XVII. század.
• Santa Maria della Salute: épült 1631–1681 között, barokk fogadalmi templom, felszentelése 1678-ban történt. Építését az 1630-as pestisjárvány idején határozták el. Építője: Baldassare Longhena. Anyaga isztriai fehér kő és márvánnyal fedett tégla (marmorino).
• San Gregorio-apátság: alacsony, több épületből álló együttes. Kapuját a szent domborműve ékesíti. A középkorban Velence egyik fontos vallási központja volt.
• Palazzo Contarini: XV. századi reneszánsz építmény.
• Palazzo Loredan II: ma Cini-palota, a XVI. században emelték.
• Ca' Rezzonico: Baldassare Longhena készítette 1667-ben, majd Giorgio Massari bővítette ki 1745-ben. Ma XVIII. századi műgyűjtemény otthona.
• Palazzo Molin Balbi-Valier: szépen kialakított földszintje van, portikusza szobrokkal díszített.
• Palazzo Pisani della Moretta: gótikus csipkézésű építmény a XV. század második feléből.
• Palazzo Barbarigo Terrazza: a Canal Grandera nyúló erkélyeiről nevezték el. A Német Intézet található benne. Tiziano évekig dolgozott itt.
• Palazzo Bernardo: gótikus homlokzata 1442-ből származik.
• Palazzo Donà della Madonetta: nevét homlokzatán elhelyezett Máriát a gyermekkel ábrázoló domborművéről kapta. Különösen szép homlokzati kiképzése.
• Palazzo Tiepolo Papadopoli: reneszánsz stílusban készült az 1560-as években, Gian Giacomo Grigi készítette. Közvetlenül mellette juthatunk a Rialto-hídra.
• Palazzo Camerlenghi: gazdag díszítésű reneszánsz palota. 1525-1528 között Guglielmo Bergamasco építette.
• Palazzo Corner della Regina: a Ca d'Oroval szemben emelkedik, a XVIII. századból származik. Domenico Rossi műve.
• Ca'Pesaro (Pesaro-palota): Baldassare Longhena által tervezett barokk stílusú palotaépület, 1679-1710 között készült el. Tulajdonosai Tiziano mecénásai voltak. Antonio Gaspari fejezte be. Ma Modern Művészeti Galéria.
• San Eustachio-templom: XVIII. századi, nem túlságosan látványos templom.
• Palazzo Foscarini-Giovanelli: XV. száazdi épület, Foscarini prokurátor élt itt 1622-ben.
• Fondaco dei Turchi: a török kereskedők egykori székháza a XII. században épült fel, a XIX. században restaurálták és építették át teljesen. Természettudományi Múzeum működik az épületben.
• San Simeone Piccolo-templom: az utolsó balparti épület.

• Palazzo Giustiniani: XV. századi reneszánsz palota.
• Palazzo Emo-Treves: XVII. századi épület Canova két neves szobrával, melyek Hektórt és Aiaxot ábrázolják.
• Palazzo Contarini-Fasan: a mór utánzatú velencei késő gótikus építészet gyöngye a XV. századból.
• Casa Ferro: XIV. századból származó palota.
• Palazzo Fini: az előbbivel együtt ma hotelként működik.
• Palazzo Gritti: csúcsíves gótikus épület, ugyancsak hotel.
• Palazzo Corner della Ca Grande: Veneto régió közigazgatási székhelye. Sansovino készítette 1537-ben klasszikus tagolatú homlokzattal.
• Barbaro-paloták: velencei gótikus épületek, homlokzatukon a dózsei süveggel.
• Palazzo Cavalli: Franchetti báró restauráltatta a XIX. században.
• Akadémiai Képtár (Accademia): a Scuola della Caritá épületében (1357) foglal helyet az Akadémia galériája. A palota barokk homlokzatú.
• Palazzo Grassi: A Grassi család részére emelte Giorgio Massari. Termeit egy belső udvar köré rendezte.
• Palazzo Giustiniani-Lolin: XVII. században keletkezett alkotás, Baldassare Longhena építette.
• Casa Falieri: kis gótikus lakóház.
• Casa Duca: a milánói Sforza család kezdte meg építtetését, mely félbemaradt.
• Palazzo Malipiero: reneszánsz mestermű.
• Palazzo Contarini delle Figure: 1504-ben született, hatalmas reneszánsz homlokzattal rendelkező építmény a csatorna mentén, bent Tiepolo festményeivel.
• Mocenigo-paloták: négy épület együttese, szintén dózsesüveggel ellátva.
• Palazzo Corner Spinelli: Mauro Codussi 1490-1510 között építette, a velencei reneszánsz egy szép példája. Várszerű hatása van.
• Palazzo Tron: csúcsíves gótikus palota.
• Palazzo Grimani a Santa Maria Formosa: Az egész Canal Grande egyik legnagyobb reneszánsz épülete. Sanmicheli tervezte, és Giangiacomo dei Grigi emelte. A fellebviteli bíróság rezidenciája.
• Palazzo Dandolo Farsetti: a városháza termei vannak benne, a XIX. században restaurálták.
• Loredan-palota (Palazzo Loredan): a városháza termei vannak benne, gótikus előteteje előtt az Igazság szobra magasodik. Homlokzatán a Corner család címere látható.
• Palazzo Bembo: Pietro Bembo feltételezett szülőhelye, a neves humanista itt is lakott a 16. század elején.
• Fondaco dei Tedeschi: a Canal Grande legfontosabb kereskedelmi centruma. Korábban a velenceiektől külföldi kereskedők bérelték, a német kalmárok központja volt. 1508-ban Giorgo Spavento és Antonio Abbondi építette. Az épület ma a főposta.
• Ca da Mosto: veneto-bizánci stílusú ház a XIII. századból, Alvise da Mosto szülőhelye. Ő fedezte fel a Zöldfoki-szigeteket.
• Palazzo Michiel dalle Colonne: magas oszlopos portikuszos palota
• Ca' d'Oro: Velence legszebbnek és legtipikusabbnak tartott gótikus palotája, keleties hatásokkal. Mario Contarini prokurátor számára épült 1420–1434 között. Matteo Raverti és a Bon testvérek munkája. A Giorgo Franchetti Galéria működik benn.
• Palazzo Fontana: XVI. századi palota, XIII. Kelemen szülőhelye.
• Ca' Vendramin Calergi: kora reneszánsz épület 1481-ből, Coducci és Lombardo műve, ma kaszinó. A legszebb paloták egyike. Ebben a házban halt meg Richard Wagner (1883).
• Canareggio-csatorna: Velence harmadik legnagyobb csatornája, mely a Canal Grande-ről ágazik ki a Campiello del Remer után.
• Scalzi-templom: barokk templom, melyet Giuseppe Sardi emelt.
• Santa Lucia pályaudvar: 1955-ben készült el, modern épület, az olasz államvasutak tulajdona. Innen a Piazzale Roma felé vezet az út tovább a Canal Grande-n.

Velence négy legnagyobb - a Canal Grande csatorna felett átívelő hídja:

A Rialtó-híd (Ponte di Rialto): 1588–1592 között emelték, Velence legrégebbi hídja. Három év alatt húzták fel, s már építése óta kereskedelmi központként működik. Méretei: íve 44 m, magassága 7,5 m, szélessége 22 m, alapzata 12000 cölöp. Fesztávolsága 27,2 m.

A Akadémiai híd (Ponte dell'Accademia), mely közvetlenül az Accademia képtárához vezet. A 19. században készült.

A Scalzi-híd (Ponte degli Scalzi) márványból épült új híd a pályaudvar előtt.

A Quarto Ponte vagy Ponte di Calatrava (teljes nevén: Quarto ponte sul Canal Grande), magyarul 'A negyedik híd', Santiago Calatrava új és heves vitákat illetve tiltakozásokat kiváltó alkotása. Terve 1996-ban, míg az építmény 2007. augusztus 12-én készült el posztmodern stílusban.

További hidak, melyek nem a Canal Grandet ívelik át:

• Ponte delle Guglie
• Ponte della Libertà
• Ponte dei Malpaga
• Ponte della Paglia
• Ponte del Paradiso
• Ponte dei Pugni

• Sóhajok hídja
• Ponte delle Tette
• Ponte dei Tre Archi
• Ponte del Vin
• Ponte delle scuole

• Frari templom (Santa Maria Gloriosa dei Frari): Szűz Mária Mennybemenetelének temploma jelentős Tiziano festményekkel, szobrokkal és Canova síremlékével.

• Santi Giovanni e Paolo: Velence legszebb gótikus téglatemploma, 1246-ban kezdték építeni, és 1430-ban szentelték fel.

• Előtte Bartolomeo Colleoni lovasszobra (Colleoni hadvezér 1400–1475), Verocchio világhírű alkotása áll. A művész halála után Alessandro Leopardi fejezte be. Colleoni a Köztársaságra hagyott örökség fejében kikötötte, hogy lovasszobrot emeljenek tiszteletére. Az egyik legszebb reneszánsz szoborként ismeri a képzőművészet.

• Scuola Grande di San Marco: A templom mellett álló épület. Pietro Lombardo, Giovanni Buora és Mauro Codussi munkája volt. Ma városi kórházként működik.

• Arzenál (Arsenale di Venezia): fegyvermúzeum és kiállítóterem a lagúna partján, a Biennáléhoz vezető út mentén. 1104-ben építették és a XIV-XVI. században bővítették ki. 32 hektárnyi területen fekszik. Az épület szerepelt Dante Isteni színjátékának Pokol című fejezetében.

• Teatro La Fenice: Olaszország egyik legjelentősebbként ismert, nemzetközi hírnevű operaszínház, mely pár éve tűzeset áldozata lett. Neoklasszicista épület 1792-ből.

• Gettó (Ghetto di Venezia): 1516-ban a Nagytanács megengedte a zsidóknak, hogy letelepedjenek e városrészben, öt legnagyobb zsinagógája ma is áll.

A lagúnák szigetei

• Lido di Venezia: a legnagyobb, hosszan elnyúló sziget a város partja előtt, 18 000 lakossal; nevét a világon számos fürdőhely átvette. A XIX. század elején Európa divatos üdülőhelyeként ismerték.
• San Giorgio Maggiore: A szigetet a San Giorgio Maggiore templom és bencés kolostor uralja, Velence egyik leglátványosabb temploma. Reneszánsz alkotás, építői: Andrea Palladio (1508–1580) és Baldassare Longhena (1598–1682).
• San Michele-sziget: Velence temetője. Itt áll a San Michele di Isola reneszánsz temploma.
• Murano: másfél kilométerre terül el Velencétől, maga is öt apró sziget összeépüléséből keletkezett. 1292 óta a velencei üveggyártás központja, különösen a XVI. században élte virágkorát e tevékenységnek köszönhetően. 1861 óta a Museo Vetrario mutatja be az üveggyártás történetét.
• Burano: apró halászfalucska 5000 fős lakossággal, látnivalója a San Martino plébániatemplom. Hajdan a velencei csipkegyártás központjaként működött. Iskolájában ma is tanítják a csipkeverés technikáját.
• Torcello: már csak néhány tucat ház emelkedik e hangulatos, régies atmoszférát sugárzó szigeten. A 15. században iszaposodott el partja, s lakói a mocsárláz miatt elmenekültek innen. Néhány fennmaradt építészeti emléke a Santa Maria dell'Assunta-katedrális, a Palazzo del Consiglio, a Santa Fosca-templom és a Palazzo dell'Archivo.
• Sant'Erasmo-sziget: a a XIX. század végétől katonai területként működött, majd 1975-ben kiürítették.
• San Francesco del Deserto-sziget: a lagúna déli részén terül el, Burano közelében. Ma csupán két kolostor áll itt.
• Lazaretto Vecchio-sziget: a XII. századi zarándokpihenőhelyre 1434-ben pestiskórházat emeltek a köztársaság rendeletére. Ma lakatlan.
• Le Vignole-sziget: főleg mezőgazdasági területként működik.
• La Certosa-sziget: robbanószergyár volt egykor e szigeten, ma nyilvános park.
• Sant'Elena
• Lazaretto Nuovo-sziget
• San Giacomo in Paludo-sziget

• San Servolo-sziget: 1980 óta az Európa Tanács egy alapítványa kézműves restaurátorokat képez a szigeten.
• San Lazzaro degli Armeni: a Lido szomszédságában fekszik, az 1180-as évektől lepratelep volt, 1717-tő örmény katolikus szerzetesek lakják.
• Portosecco
• Pellestrina: Lido di Venezia szigetétől déli irányban, 10 km hosszan elnyúló földsáv, melynek lakossága közel 3000 fő.
• Oasis Ca'Roman
• Poveglia

Kultúra

Velence a mai napig a kultúra egyik fellegvára Olaszországban. Erről rendezvényei, ünnepei, múzeumai, kiállításai, színházai, balett-, opera- és hangversenyprogramjai, fesztiváljai tanúskodnak.

• Velencei Karnevál: évente megrendezett télbúcsúztató rendezvénysorozat a városban.

• Vogalonga: május egyik vasárnapján megrendezett ünnep. 32 km útvonalat kell végigevezni a jelentkezőknek a csatornákon, bármely méretű és típusú csónak vagy hajó részt vehet a látványos felvonuláson.

• Festa del Redentore: július harmadik szombatján és vasárnapján zajló ünnep. Résztvevői csónakhidat építenek a Giudecca csatornán illetve pompás tűzijátékkal kísért éjszakai virrasztást tartanak.

• Regata Storica: szeptember első vasárnapjának ünnepe. Különleges, gazdagon díszített csónakok felvonulásával kezdődik a Canal Grande csatornán. Ezt követi a kétevezős gondolák versenye.

• Festa della Sensa: áldozócsütörtök utáni vasárnapon tartják. A Köztársaság kezdete óta azzal ünnepelték, hogy a dózse Velence és a tenger házasságának jelképeként a San Nicoló al Lídónál a Bucintoró nevű díszes hajóról a tengerbe vetett egy gyűrűt. Napjainkban a polgármester, a pátriárka és más velencei tisztségviselők követik ezt a hagyományt.

A Biennálé Alapítványa (Fondazione della Biennale) rendezi a Velencei Nemzetközi Művészeti Kiállítást (Esposizione Internazionale d'Arte), mely 1895 óta kétévente tekinthető meg és 1932 óta Velencei Nemzetközi Filmfesztivált (Mostra Internazionale d'Arte Cinematografica), mely előbb kétévente, majd minden esztendőben jelentkezett modern filmbemutatóival.

További rangos eseményt jelent a szintén általuk szervezett Velencei Építészeti Biennálé (Mostra Internazionale di Achitettura), a Zenei Fesztivál (Festival della Musica), a Táncfesztivál (Festival della Danza) illetve a Színházfesztivál (Festival del Teatro).

Múzeumok, állandó kiállítások:

• Akademiai Képtár (Velence) (Galleria dell'Accademia): a Scuola della Caritá épületében (1357) foglal helyet az Akadémia galériája. Maga a palota barokk homlokzatú. Bent Giovanni Bellini, Tiziano, Tintoretto, Veronese és más velencei mesterek pompás alkotásaiban gyönyörködhet a látogató.
• Gettómúzeum (Museo del Ghetto)
• Palazzo Grassi
• Peggy Guggenheim-gyűjtemény (Collezione di Peggy Guggenheim, Peggy Guggenheim Collection)
• Querini Stampalia
• Szent Márk Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nazionale Marciana)
• Goldoni Háza (Casa Goldoni, Palazzo Centano)
• Giorgio Franchetti Galéria (Galleria Giorgio Franchetti alla Ca'd'Oro)
• Nemzetközi Modern Művészeti Galéria (Ca'Pesaro, Galleria internazionale d'arte Moderna di Venezia)
• Palazzo Cini Galéria (Galleria di Palazzo Cini)
• Muranói Üvegmúzeum (Museo del Vetro di Murano)
• Természettudományi Múzeum (Museo di Storia Naturale di Venezia)
• Correr Múzeum (Museo Correr)
• AZ Erotika Művészetének Múzeuma (Museo d'Arte Erotica di Venezia)
• Keleti Művészetek Múzeuma (Ca' Pesaro, Museo d'Arte Orientale)
• Buranói Csipkemúzeum (Museo del Merletto di Burano)
• Velencei Settecento Múzeuma (Ca' Rezzonico, Museo del Settecento veneziano)
• Hellén Intézet Múzeuma (Museo dell'Istituto Ellenico)
• Museo della Scuola Dalmata dei SS. Giorgio e Trifone
• Torcellói Múzeum (Museo di Torcello)
• Museo Diocesano di Arte sacra di Venezia
• Marciano Múzeum (Museo Marciano)
• Museo parrocchiale San Pietro Martire
• Tengerészeti Múzeum (Museo Storico Navale di Venezia)
• Palazzo Fortuny
• S. Lazzaro degli Armeni Képtára és Múzeuma (Pinacoteca e Museo di S. Lazzaro degli Armeni)
• Manferdini Képtár (Pinacoteca Manfrediniana)
• Scuola Grande di San Rocco di Venezia
• Scuola Grande dei Carmini
• Scuola Grande di San Giovanni Evangelista
• Scuola Grande di San Marco

Színházak:

• La Fenice Színház (Teatro La Fenice): az egyik legnevesebb operaház Olaszországban, balett- és operarendezvények számára.
• Malibran Színház (Teatro Malibran): balett-, hangverseny-, és operaelőadások láthatók itt.
• Goldoni Színház (Teatro Goldoni): prózai darabokat játszanak a színházban.
• L'Avoragia Színház (Teatro L'Avoragia): prózai jellegű műsor látható.
• Del Ridotto Színház (Teatro del Ridotto): ugyancsak prózai darabok kerülnek színre az épületben.

Könyvtárak:

• A Correr Múzeum Könyvtára (Biblioteca del Museo Correr)
• A Ca'Pesaro Könyvtára (Biblioteca di Ca' Pesaro)
• A Goldoni Színház Könyvtára (Biblioteca di Studi Teatrali di Casa Goldoni)
• A Mocenigo-palota Könyvtára (Biblioteca di Palazzo Mocenigo)
• A Természettudományi Múzeum Könyvtára (Biblioteca del Museo di Storia Naturale)
• A Querini Stampalia Alapítvány Könyvtára (Biblioteca della Fondazione Querini Stampalia)

Velencében négy egyetem működik:

• Università degli studi "Ca' Foscari" di Venezia - gazdasági, idegennyelvi és irodalmi, irodalmi, filozófiai, matematikai és fizikai illetve természettudományi fakultánsokkal.
• Università IUAV di Venezia - építészeti, urbanisztikai, művészeti és design stúdiumok lehetőségével.
• Velencei Szépművészeti Akadémia (Accademia di Belle Arti di Venezia - vizuális művészetek oktatása.
• Velencei Nemzetközi Egyetem (Venice International University).

Gazdaság

A város főként idegenforgalmából él. A turizmushoz kapcsolódik az üveg-, csipke- és textilgyártás is, mely a helyi munkaerőt foglalkoztatja. E hagyományos ipari ágazatok központja Murano illetve Burano szigetei évszázadok óta.

A szárazföldi részén levő Mestre és Marghera elővárosokban települt a petrolkémiai, alumínium- és hajóipar. Marghera kikötőjének ma már jelentősebb a forgalma, mint magának Velencének.

Közlekedés

A XIX. században egy csak gyalogosok által használható töltésutat építettek a városból a szárazföldre, melynek hatására aztán egy vasútállomás és egy autóút is megépült.

Velence megközelítési lehetőségének ma már számos módja akad, repülővel, vasúton, közúton és vízen egyaránt elérhető.

Légikikötő:

• Marco Polo Nemzetközi Repülőtér (Tessera): 9 km-re helyezkedik el a belvárostól. A repteret 1987 óta a SAVE társaság üzemelteti, közvetlen összeköttetést jelent a világ számos nagyvárosával. Bejutás a repülőtérről a Piazzale Romára menetrend szerinti autóbuszokkal lehetséges.

Kikötők tengerjáró hajók számára:

• Tengeri kikötő (Stazione Marittima, cím: Venezia, M 103): Szárazföldi taxik és vízitaxik megállóhelye.
• Tengeri kikötő (Stazione Marittima, cím: Venezia, San Basilio): Szárazföldi taxik és vízitaxik illetve vaporettok megállóhelye.
• Tengeri kikötő (Stazione Marittima, cím: Venezia, Riva 7 Martiri): Vízitaxik és vaporettok megállóhelye.

Vasúti megállóhely:

• Santa Lucia vasúti pályaudvar (Stazione ferroviarria di Santa Lucia, cím: Venezia, Cannaregio): nemzetközi és belföldi vasútvonalak találkozásánál fekvő, nagy forgalmú állomás. Innen a belvárosba juthat a látogató vaporetton, vízitaxival vagy gyalogosan.

Közúti megközelítés:

Velence közúton két irányból érhető el, nyugatról az az A4-es autópályán Padova, Vicenza, Verona, Brescia irányából illetve ésazk és északkeleti irányból az A4-A27 es úton Treviso, Udine, Trieszt felől. A szárazföldről Velence centruma a Ponte della Libertá 3 km-es hídján át érhető el, mely a Piazzale Rómára és a Tronchettora vezet.

Parkolóhelyek autóval illetve autóbusszal érkezők számára a centrumban:

• Piazzale Roma parkoló (cím: Venezia, Piazzale Roma) - Nemzetközi és belföldi autóbuszok állomása, autóparkoló két parkolóházzal, összesen 2100 autó számára, nyitva 0-24.00-ig. Innen a belvárosba juthat a látogató vaporetton, vízitaxival vagy gyalogosan.
• Tronchetto parkoló (cím: Venezia, Isola Nuova del Tronchetto) - Különjárati autóbuszok parkolója 500 gépjármű számára, fedett parkolóház 3500 autó részére nyitva 0-tól 24.00-ig. A parkolót a Venezia Tronchetto Parking S.p.A. társaság üzemelteti. Innen a belvárosba juthat a látogató vaporetton, taxival, magántársaságok hajóin, gondolán vagy gyalogosan a Piazzale Roma érintésével.

Parkolóhelyek autóval illetve autóbusszal érkezők számára a szárazföldön:

• Punta Sabbioni parkoló (cím: Cavallino, Punta Sabbioni) - Különjárati autóbuszmegálló és parkoló. Innen a belvárosba juthat a látogató az ACTV társaság menetrend szerinti hajóján, illetve magántársaságok kisebb hajóin.
• Zona Ind. parkoló (cím: Marghera, Zona Ind.) - belföldi autóbusz állomás.
• F.S. parkoló (cím: Mestre, F.S.) - nemzetközi és belföldi autóbusz állomás, szárazföldi taxiállomás.
• Fusina parkoló (cím: Mestre, Fusina) - belföldi autóbusz állomás, hajókikötő.
• San Giuliano parkoló (cím: Mestre, san Giuliano) - parkoló 800 autó számára, nyitva 08-20.00 óráig.

A szigeteket, amelyeken Velence felépült, több mint 400 híd köti össze. Az óvárosban a csatornák az utak szerepét látják el, és itt a közlekedés vagy vízi vagy gyalogos formában zajlik.

Jellegzetes közlekedési eszközök:

• Gondola: ma már főleg sétacsónakázásra használt vízi jármű, bár néhány még kompként is üzemel (traghetti). Pár velencei család mindmáig saját gondolával rendelkezik. A gondola kinyúló orr-részének fémből készült hatos fogazású díszítése a város hat kerületére (sestiere) utal. A különleges faépítésű jármű színe fekete, 1562-ben ugyanis rendeletet hoztak rá, hogy minden gondolát egyformára kell festeni – ezzel kívánták csökkenteni a nemesi családok rivalizáló kedvét. A csatornák mentén az egyik partról a másik oldalra szállító gondolák az ún. traghettók.

• Vízibuszok: menetrend szerinti közlekedésű járművek. Fajtái: a vaporetto (220 fős) és a gyorsabb motoscafo (130 fős). A vízibuszokat az ACTV társaság üzemelteti.
• Vízitaxik: tulajdonképpen motorcsónakok, melyek magánkézben vannak.

Vaporetto megállóhely

Vaporetto

Vaporetto

Vizi taxi

Helyi szervek, intézmények

Állami Rendőrség (Polizia di Stato)

Carabinieri

Vámügyőrség (Guardia di Finanza)

Mentők (Ambulanza)

Tűzoltóság (Vigili del Fuoco)

Parti őrség (Guardia Costiera)

Helyi rendőrség (Polizia Locale)

Lagúna rendőrség (Polizia Lagunare)

Polizia Penitenziaria

Nettezza Urbana

Velence szülöttei és lakói

• Marco Polo (Velence vagy Curzola, 1254. – Velence, 1324. január 8.) velencei kereskedő, utazó, író.
• Giacomo Casanova (Velence, 1725. április 2. – Dux, ma Duchcov, 1798. június 4.) utazó, író, kalandor, diplomata és kém a Velencei Köztársaságban.
• Sebastiano Caboto (Velence, 1477 - London, 1577) felfedező, John Cabot fia.

• Paolo Sarpi (Velence, 1552. augusztus 14. – Velence, 1623. január 15.) teológus és történész, író, filozófus.
• Vincenzo Maria Coronelli (Velence, 1650. augusztus 16. – Velence, 1718. december 9.) kartográfus és enciklopédista.

• III. Pál pápa született "Gasparo Contarini", (Velence, 1483. október 16. - Bologna, 1542. augusztus 24.), teológus és diplomata, kardinális, majd egyházfő.
• I. János Pál pápa született "Albino Luciani", (Forno di Canale, Velence mellett, 1912. október 17. – Vatikán, 1978. szeptember 28.), bíboros majd egyházfő.
• XII. Gergely pápa született "Angelo Correr", (Velence - Róma, 1417, egyházfő 1406-1415.
• IV. Jenő pápa született "Gabriele Condulmer", (Velence, 1383 – Róma, 1447) pápa 1431-1447.
• II. Pál pápa született „Pietro Barbo" (Velence, 1417 - Róma, 1471), egyházfő 1464-1471.
• VIII. Sándor pápa született "Pietro Vito Ottoboni", (Velence, 1610 – Róma,1691), egyházfő 1689-1691.
• XIII. Kelemen pápa született "Carlo della Torre Rezzonico", (Velence, 1693 – Róma, 1769), egyházfő 1758-1769.

• Pietro Bembo (Velence], 1470. május 20. – Róma, 1547. január 18.), velencei patrícius, olasz bíboros, Gubbio és Bergamo püspöke, III. Pál pápa kardinálisa (1539, író és humanista tudós).

• Baldassare Longhena (Velence, 1598 – Velence, 1682), építész és szobrász, korának egyik leghíresebb alkotója.
• Jacopo Sansovino, Jacopo Tatti vagy il Sansovino (Firenze, 1486. július 2. – Velence, 1570. november 27.), reneszánsz építész és szobrász.

• Carlo Goldoni (Velence, 1707. február 25. – Párizs, 1793. február 8.) olasz komédiaíró, a műfaj megújítója.
• Niccolò Ugo Foscolo (Zacinto, 1778. február 6. – London, 1827. szeptember 10.) klasszicista, preromantikus író és költő.

• Giovanni Bellini vagy Giambellino (1430 körül – Velence, 1516.), a reneszánsz festőművészek egyik legismertebbike.
• Jacopo Bellini (Velence,? 1396? –? 1470?), itáliai festőművész, Giovanni Bellini apja.
• Bernardo Bellotto (Velence, 1721. január 30. – Varsó, 1780. október 17.), itáliai festőművész.
• Giovanni Antonio Canale, vagy Canaletto (Mestre, 1697. október 7. – Velence, 1768. április 19.), festőművész, tájképfestő.
• Antonio Canova (Possagno, 1757. november 1. – Velence, 1822. október 13.), klasszicista szobrászművész.
• Rosalba Carriera (Chioggia, 1675. október 7. – Velence, 1757. április 15.) festőnő, portréfestő, miniatúrakészítő.
• Giorgione pszeudonyim Giorgio vagy Zorzi da Castelfranco (Castelfranco Veneto, 1478 – Velence, 1510), reneszánsz festőművész.
• Lorenzo Lotto (Velence, 1480 – Loreto, 1556) itáliai festőművész.
• Giovanni Battista Tiepolo vagy Gimbattista Tiepolo (Velence, 1696. március 15. – Madrid, 1770. március 27.), itáliai festőművész.
• Jacopo Tintoretto (Velence, 1518. szeptember 29. – Velence, 1594. május 31.), reneszánsz festőművész.
• Tiziano Vecellio (1485? – 1576), a velencei érett reneszánsz egyik legnagyobb festőművésze.
• Palma il Vecchio (Serina, Bergamo, 1480 - Velence, 1528), reneszánsz festőművész.
• Paolo Veronese vagy Paolo Caliari vagy Cagliari (Verona, 1528 – Velence, 1588. április 19.), itáliai reneszánsz festőművész.

• Tomaso Albinoni (Velence, 1671. június 8. – Velence, 1750. január 17.), itáliai barokk zeneszerző, hegedűs.
• Antonio Caldara (Velence, 1670 – Bécs, 1736. december 26.), barokk zeneszerző.
• Francesco Cavalli (Velencei Köztársaság, Crema, 1602. február 14. – Velence, 1676. január 14.), barokk zeneszerző és karnagy.
• Andrea Gabrieli (Velence, 1510 – Velence, 1586), zeneszerző és orgonaművész.
• Baldassare Galuppi (Velence, Burano, 1706. október 18. – Velence, 1785. január 3.), operaszerző.
• Bruno Maderna (Velence, 1920. április 21. – Darmstadt, 1973. november 13.), zeneszerző és karmester.
• Gian Francesco Malipiero (Velence, 1882. március 18. – Treviso, 1973. augusztus 1.), olasz zeneszerző.
• Claudio Monteverdi (Cremona, 1567. május 15. – Velence, 1643. november 29.), itáliai zeneszerző.
• Luigi Nono (Velence, 1924. január 29. - 1990. május 8.), kortárs olasz zeneszerző.
• Antonio Vivaldi (Velence, 1678. március 4. – Bécs, 1741. július 28.), az olasz barokk egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb zeneszerzője, korának nagy hegedűvirtuóza.
• Ermanno Wolf-Ferrari, (Velence, 1876. január 12. – Velence, 1948. január 21.), olasz zeneszerző.

Szépirodalmi művek Velencéről

A XIX. század óta sokan és sokféle megközelítésben ábrázolták a sejtelmes, romantikus, titkokkal átszőtt vagy éppen enyészetté vált egykor ragyogó, tengeren és lagúnán kialakult, sokszínű települést. Néhány szépirodalmi példa a széle

Következő községek

Velény | Véménd | Vének | Vép | Vereb | Veresegyház | Verőce | Verpelét | Verseg | Versend | Vértesacsa | Vértesboglár | Vérteskethely | Vértessomló | Vértesszőlős | Vértestolna | Vése | Veszkény | Veszprém | Veszprémfajsz | Veszprémgalsa | Veszprémvarsány | Vésztő | Vezseny | Vid | Vigántpetend | Villány | Villánykövesd | Vilmány | Vilonya | Vilyvitány | Vinár | Vindornyafok | Vindornyalak | Vindornyaszőlős | Visegrád | Visnye | Visonta | Viss

További községek

Újtelek | Érpatak | Gyűrűs | Becske | Almásfüzitő | Pat | Alsógagy | Püspökmolnári | Baracs | Szamoskér | Tiszainoka | Kajdacs | Litke | Zagyvarékas | Tiszavalk | Szalatnak | Jászalsószentgyörgy | Borsodgeszt | Szigethalom | Zádorfalva | Magyaratád | Nyírbéltek | Edve | Vönöck | Kétpó | Balatonszentgyörgy | Zádor | Méhkerék | Csibrák | Zagyvaszántó | Szentdénes | Dédestapolcsány | Emőd | Ipolydamásd | Resznek | Tarnaszentmiklós | Doboz | Újléta | Csonkahegyhát | Szilvásvárad | Feldebrő | Kisnamény | Kérsemjén | Gyömrő | Mihályháza | Szabadhidvég | Kerkaszentkirály | Pusztamonostor | Besenyszög | Sátorhely

NAVIGÁCIÓ

• Kezdőlap
• Régiók
• Megyék
• Kistérségek
• Település rangok
• A-G
• H-M
• N-T
• U-Z
• Teljes községlista

Külső linkek

• Buszmenetrend
• E-mail marketing
• Luxus
• játszóház

Kezdőlap | A-G | H-M | N-T | U-Z | Teljes községlista

© 2008-2012 kozsegek.hu - all rights reserved.

A kozsegek.hu weboldal tartalmi elemei a Wikipédia szócikkei, egyéb magyar és külföldi ingyenes információt tartalmazó weboldalak valamint külső szerkesztők hozzájárulásai alapján lett elkészítve. Az oldal tulajdonosai nem vállalnak felelősséget a tartalmak helyességére vonatkozóan.